A mai nap hangulata

            Cécile régebben a bejegyzései végére mindig szúrt egy, a „mai nap hangulata” rovátkát. Ma én nem tudnék mit írni oda, legfeljebb csak egy nagy mínuszjelet.

            Megtárgyaltam magammal, hogy nem az általános nyár végi/ősz eleji levertségről van szó, amit amiatt szokott érezni az ember, hogy vége a szünetnek és mehet megint a taposómalomba; ez valami más.

            Próbálom észrevenni a vidámító dolgokat egy napban – például azt, hogy ma három autós is átengedett a zebránál, vagy hogy tegnap este puszta véletlenségből rábukkantam, hogy csinálnak egy újraforgatott változatot az egyik kedvenc filmemből, meg hogy Mesut Özil – aki amúgy is nagy kedvencem – átigazolt az Arsenalhoz, ami a másik nagy szerelmem, és ezekhez hasonló más apróságokat. De azt hiszem, néha nagyon nehéz boldognak lenni – vagy inkább nem is boldognak, hanem nem boldogtalannak lenni, még akkor is, ha az embernek igazándiból semmilyen nyomós oka sincs a boldogtalanságra.

            Legközelebb igyekszem majd valami szívderítőbb témáról írni. Addig is köszönöm, hogy kikesereghettem magamat.

írta: Alla