Kedvencekhez / Watchlist – Egy nap alatt / In a day

Source: http://www.impawards.com/intl/uk/2006/in_a_day.html

When I’m in the mood for watching a slow, not meaningless and loveable film, I always watch this. I don’t even remember how I found it – I just know that I liked it immediately, from the first 10 minutes till the end. The story is simple: Ashley, a girl working in a sandwich bar meets a creepy man in the bus stop who throws coffee on her. Michael, a regular guest of the bar offers to help her and invites her to a cup of tea – and then to buy new clothes, to visit his sister, to lunch, to a walk in the park... And when Ashley asks him, he says he only wants her to have a good day.

Even though Michael has his own reasons to be very nice to Ashley, I love the film because of the concept I named “a stranger’s random act of kindness”. Sometimes you feel awful and that the whole worlds is against you – you oversleep in the morning, then spill out your coffee, miss your bus, meet a bunch of morons on the subway/bus and you are late from your work and just mess up everything. And at these times it’s a stranger’s random act of kindness that can help me – it doesn’t have to be a grandiose act, it’s enough if a man stands up from his seat on the bus and lets me sit, but it still can make me smile and feel a little bit lucky.

The other message of the film is about apologising and forgiving. Despite how old or in what state you were when you did something wrong with someone else, you are responsible for what you did, and even if you cannot undo or compensate it, you still have to  apologise at least.

* * *

Amikor lassú, nem üres és aranyos filmet támad kedvem nézni, mindig az Egy nap alattnál kötök ki. Nem is emlékszem, hogy bukkantam rá – csak az maradt meg, hogy azonnal megtetszett, az első tíz percétől egészen a leges legvégéig. A történet tulajdonképpen egyszerű: a szendvicsbárban dolgozó Ashley egy nap összetalálkozik egy bolond fickóval a buszmegállóban, aki leönti kávéval. Michael, a szendvicsbár gyakori vendége felajánlja Ashley-nek a segítségét és meghívja a lányt egy csésze teára – azután új ruhákat venni, majd a nővéréhez, egy ebédre, sétálni a parkba… És amikor Ashley kérdőre vonja, akkor Michael egyszerűen csak annyit felel, hogy szeretné, ha a lánynak jó napja lenne.

Noha Michaelnek megvan a maga jó oka arra, hogy kedves legyen Ashley-hez, az általam „egy idegen váratlan, kedves gesztusának” nevezett fogalom miatt szeretem ennyire a filmet. Van, hogy az ember szörnyen érzi magát és úgy látja, az egész világ összeesküdött ellene – elalszik, kiönti a kávéját, lekési a buszt, együtt kell utaznia egy rakat bunkóval a metrón/buszon, késik a munkából és mindent elront. Ilyenkor egy idegen váratlan, kedves gesztusa az, ami segít nekem – nem kell látványos eseménynek lennie, elég, ha valaki átadja a helyét a buszon, mert még ezzel is mosolyt lehet varázsolni az arcomra és kicsit szerencsésebbnek érzem magam tőle.

A film másik üzenete pedig a bocsánatkérés és a megbocsátás. Legyél bármilyen idős és bármilyen állapotban, amikor valami rosszat tettél mással, a cselekedetedért akkor is felelősséggel tartozol, és még ha nem is lehet meg nem történtté tenni vagy jóvátenni, a legkevesebb, hogy bocsánatot kérsz.

  

Alla