Langkaszuka úrnői és kalózai
Forrás: https://gumroad.com/l/LegendOfTheTsunamiWarrior |
Alig mertem hinni a szememnek, amikor rátaláltam az Óceánok úrnői című filmre – egy viszonylag
új (2008-as), thai (!) film magyar szinkronnal, ráadásul nem az akció vagy
harcművészeti kategóriából, hanem igazi thai történelmi kalandfilm! Nagy
lelkesen azonnal leültem megnézni, és bár akadtak olyan pontok, amikor kicsit
vontatottnak és ellaposodónak éreztem a cselekményt, végül egyetlen
másodpercnyi szünet nélkül, egyhuzamban végignéztem a 133 perces alkotást (ezt
a 133 percnyi hosszt egyébként a kritikusok épp a film egyik gyengéjeként
hozták fel) – és jó film volt, tetszett.
Langkaszuka mesebeli királysága |
A legemlékezetesebbek a szereplők és a kosztümök
voltak. Az elején kicsit összezavarodtam, hogy pontosan ki kicsoda és ki van
kivel, mivel hamar kiderül, hogy több főszereplője is van a filmnek, a
cselekmény pedig több szálon zajlik – s hosszú ideig nem volt egyértelmű,
merrefelé is futnak-gabalyodnak ezek a szálak. Az abszolút kedvenc főszereplő
Jarang úrfi, a végtelenül hűséges és rettenthetetlen királyi testőr (akinek, mellesleg
a fél arcát egy nagyon menő bronz maszk takarja), a nők közül pedig Biru és
Ungu hercegnők versenyeznek a címért. (Bár igaz, Ungu karaktere ellenszenvesen
indul: a sablonos, amerikai filmekből ismert vadóc hercegnő, aki szerelemből
akar házasodni és semmibe veszi az ország érdekeit, stb. Éppen ezért eleinte
nem kedveltem őt, de úgy látszik, Thaiföldön a jellemfejlődést – szerencsére – másképp
értelmezik, mint a hollywoodi forgatókönyvírók.)
Érdekes szereplő még Ravaj herceg, az egyik főgonosz –
merthogy ebben a filmben nem csak egy főgonosz van, sőt, ha már itt tartunk,
Ravaj herceg sem annyira gonosz, mint inkább egy kulturált, taktikai érzékkel
megáldott politikus, akinek egyetlen hibája nem a kegyetlenség vagy a
könyörtelenség, hanem a hataloméhség, és aki a megszokott főgonoszokhoz
ugyancsak méltatlan módon nem kaszabolja le gondolkodás nélkül az ellenfeleit.
Még csak világuralmi törekvései sincsenek, mindössze Langkaszuka trónját akarja
megkaparintani, és ezért szövetségre lép a másik főgonosszal, Fekete Holló
kalózzal.
Jelmezek és díszletek |
Csodaszépek a jelmezek és díszletek is, főleg a
királyi ékszerek és ruhák, valamint a páncélok. A hátteret sokszor számítógépes
technikával vetíttették oda a szereplők mögé, mint ahogy a tengeralatti
jelenetekben is gyakran alkalmazták a CGI-t – teljesen életszerűen és egyáltalán
nem zavaró módon, ami pedig néha gond szokott lenni a hasonló filmekkel.
Ami viszont némileg csökkentette az élvezhetőséget, az
sajnos a magyar fordítás, illetve szinkron volt. A filmcímet inkább meg sem
említeném (de, mégis, miért pont „óceánok úrnői”? angolul három címvariáció is
létezik: Queens of Langkasuka, Pirates of Langkasuka, Legend of the Tsunami Warrior, mindhárom
találóbb, mint az óceánok úrnői), ellenben az kifejezetten zavaró volt, hogy
sokszor nem sikerült pontosan eltalálni, ki kihez beszél és a szereplők milyen
viszonyban állnak egymással. Értem ezalatt, hogy a királynő következetesen
leányaimnak szólította Biru és Ungu hercegnőket, holott ők hárman a valóságban
nővérek voltak. Piros pont viszont azért, hogy a királyi udvarban végre nem
tegeződtek. (De komolyan, egy testőr soha nem tegezhetné le a királynőt…)
És hogy ne a rosszal, hanem jóval záródjék a cikk:
(!figyelem, egy kisebb csattanó lelövése következik!) végre egy film, ahol a
két főszereplő, a szegény harcos és a hercegkisasszony végül nem egymás mellett
kötnek ki. Mindketten belátják, hogy nem hagyhatják önző módon cserben azokat,
akik számítanak rájuk, hanem eleget kell tenniük a kötelességeiknek: a szegény
harcos dulum mester lesz, a hercegkisasszony pedig feleségül megy a szomszédos
ország hercegéhez, hogy ezáltal megmentse a népét és az országát.
Alla
Comments
Post a Comment